Hogyan segítsünk gyermekünknek feldolgozni a házi kedvenc elvesztését

Egy háziállat elvesztése sok esetben olyan traumatikus esemény, amelyet felfogni és feldolgozni – valljuk be – még a legtöbb felnőtt számára sem könnyű.

Egy gyermek kötődése a barátként tekintett háziállathoz ugyanolyan erős lehet, mint egy felnőtté, sőt sok esetben erősebb és mélyebb szintű. Az állat elpusztulása fájdalmasan “nyers” élmény lehet, különösen, ha gyermeke először találkozik a halállal. A veszteség, a szomorúság, a zavarodottság szokatlan és nyomasztó érzések sőt, akár bűntudat és harag is megjelenhet.

Bár a legtöbb ember hajlamos tabuként tekinteni arra, hogy gyerekekkel halálról és gyászról beszélgessen, valójában minden korosztály számára fontos, hogy megértse, mi történik. A téma mellőzése, tagadása nem megoldás, épp úgy mint a túlzott “szépítés” sem. A halál mély érzelmi és pszichológiai hatása miatt a gyermekek fejlődésének szempontjából döntő fontosságú, hogy a szülők hogyan segítik át gyermekeiket ezen a nehéz időszakon. Írásunkban néhány tanáccsal szeretnénk szolgálni.

Mondjuk meg az igazat!

Fontos, hogy a gyerekek tudják, hogy a háziállatuk meghalt, és nem fog visszajönni. A gyermek életkorának megfelelő nyelvezetet használjunk, de mindig mondjuk el nekik az igazat. A gyerekek nagyon éleslátóak, és azonnal kiszúrják a hazugságokat.

Hogyan mondjuk, milyen nyelvezetet használjunk?

Bár a gyerekeknek szükségük van arra, hogy a nyelvhasználat az ő szintjükön maradjon, nagyon könnyen összezavarodhatnak. Ha például azt hallja, hogy „Füles elaludt, és nem fog felébredni”, akkor indokolatlan félelmet generálhatunk a “Vajon én sem fogok felébredni, ha elalszom?” gondolat elültetésével.

Olyan kifejezés, mint „a mennybe ment” vagy “jó helyen van”, könnyedén kiválthatja a „mehetek én is?” választ. Gyermeke gazdag fantáziája csak akadályozhatja, hogy elfogadja a valóságot, miszerint kedvence nem tér vissza.

Félreértés ne essék, ezen kifejezések szépek és adott kontextusban igenis használhatóak. Fontos azonban, hogy ne csak ennyit mondjuk a gyereknek. A saját szintjén magyarázzuk el, hogy a halál az élet természetes része, ami fájdalommal jár, de nincs félnivaló és az elveszített állat a szívünkben tovább él.

Fontos továbbá az is, hogy a nyelvezet érthető legyen. Szükségtelen olyan szavakat használni, amiket még nem ért (mint eutanázia, hamvasztás stb.)

Tartsuk tiszteletben a gyermek érzelmeit!

Minden gyerek a maga módján dolgozza fel a hírt. Lehet, hogy furcsa viselkedéssel reagál, vagy éppen az ellenkezőjét teszi, és bezárkózik. Ha tiszteletben tartjuk a gyermek érzéseit, és hagyjuk, hogy kifejezzék magukat, az segít nekik feldolgozni háziállatuk elvesztését. Fontos, hogy türelmesek és elfogadóak legyünk és a gyerek érezze, hogy bármikor kérdezhet.

Próbáljunk meg semleges időpontot választani a búcsúra

Bizonyos esetekben, például egy váratlan baleset esetén, nincs sok választási lehetősége, illetve nagy időbeli mozgástere, hogy mikor búcsúzzon el a család a kisállattól. Ha azonban tudja, hogy kedvence számára közeleg az idő és el kell altatni, akkor próbálja meg olyan időpontra szervezni, amely a családja számára érzelmileg „semleges” nap, vagyis semmilyen évről-évre várt, fontos és vidám eseményhez nem köthető.
Akár temetéssel, akár a hamvasztással válnak meg kedvencük földi maradványaitól, ügyeljen arra, hogy a búcsúztatás, családi körben tett elköszönés ne születés- vagy névnapra,  Mikulásra vagy karácsonyra, vagy egyéb, a család életében kiemelkedő napra essen, hogy a gyermek fejében a kellemes és fájó élmények ne keveredjenek. 

Vonjuk be a gyereket!

A búcsú lehetővé teszi gyermeke számára, hogy szembenézzen a valósággal és továbblépjen. A temetés vagy a kisállathamvasztás nem kizárólag az elhunyt kisállat tiszteletére szolgál. A családtagok számára is lehetőséget nyújt arra, hogy elgondolkodjanak az esemény jelentőségén és lezárják azt.

Kérdezze meg gyermekét, hogy ő hogyan szeretne elbúcsúzni, emléket állítani háziállatának. Szeretne-e valami búcsúajándékot készíteni? Elhamvasztást vagy temetést szeretnének? Hogyan szeretnék, ha a temetés megtörténne? Ha a gyerek be van vonva, sokkal könnyebben meg tud birkózni saját érzelmeivel.

Őrizzük a kisállat emlékét!

Album készítése

Egy, az elhunyt háziállat életét dokumentáló album közös elkészítése hatékony módja annak, hogy gyermeke feldolgozza háziállata halálát. Keressék elő a kisállat születésétől vagy a családhoz kerülésétől kezdődően készült fotókat és ragasszák azokat egy gyűjteménybe. A fényképek böngészése és a boldog pillanatok megbeszélése, amelyeket Ön és gyermeke együtt töltöttek a háziállattal a boldog emlékekre helyezi a hangsúlyt. Ez a folyamat egyben lezárja a háziállat történetét is, miközben egy fizikai emléket biztosít az életéről, amelyre visszatekinthetnek.
Ha ez nem kivitelezhető vagy az adott kisgyermeknek ehhez nincs kedve vagy affinitása, akkor egy szép keretbe tett kedvenc fotó elhelyezése is jó ötlet.

Hamvak az otthonban

Ha a család a hamvasztás mellett dönt és a hamvakat hazaviszik, egy urna látványa egyes gyerekek számára nyomasztó lehet. Manapság azonban már gyönyörű, kifinomult hamuékszereket is be lehet szerezni (pl. cicás, kutyás, tappancsos, szivecskés formák),  melyek kedves és tetszetős kinézetükből fakadóan elfogadhatóbbá teszik a kérdést. Kegyeleti hamuékszereket, ékszermedálokat tőlünk is vásárolhat. Keressen bizalommal a fenti elérhetőségen! A termékeket széles választékban árusítjuk.

Rituálék

A rituálék összehoznak bennünket és emlékeztetnek minket a dolgok megbecsülésére. Egy szeretett háziállat elvesztése után szép rituálé lehet például egy fa közös elültetése és rendszeres felkeresése. Ha a kisállat a kertben került eltemetésre, akkor jó, ha rendszeresen teszünk virágot a sírra, a gyerek által készített kis ajándékot (pl. rajzot),  esetleg a kisállat kedvenc ételéből vagy finomságából pár falatot is elhelyezhetünk. Az ilyen rituálék során érdemes egy-egy kellemes közös élményt is feleleveníteni.

Új háziállat a családban

Egy szeretett állat halála után új háziállatot vinni a családba nem egyszerű. Mindenképpen fontos leszögezni, hogy nem “lecserélésről”, nem “helyettesítésről” van szó.

Nyilván sok tényezőtől függ, hogy mely gyerek esetében mikor és hogyan célszerű az új állatot beszerezni, az azonban biztos, hogy minden kisállat egyedi és emiatt egy új állattal a kapcsolat is más lesz, mint az előzővel. Egy új állat segíthet gyermekének feldolgozni a veszteséget, és életben tartani az előző háziállat emlékét, miközben az új barátság épül.