Élet öregedő kedvenceinkkel, avagy hogyan készüljünk fel az elválásra

Sajnos minden állattartónak szembesülnie kell egyszer azzal a ténnyel, hogy szeretett kedvencének élete is véges. Legyen az baleset, betegség vagy öregség miatti eltávozás, a veszteség mindenképpen megérinti az embert. Sok kisállat-tulajdonosban azonban nem csak az elmúlás pillanatában és az azt közvetlenül követő időszakban jelent fájdalmat az állat elvesztése, hanem sokakban alakul ki még az állat életében egy úgynevezett megelőző gyász, vagy más néven anticipációs gyász.

Ahogy a háziállatok öregszenek, odafigyelő állattartók szomorúan érzékelik a változásokat és bizony hosszabb vagy rövidebb időre többször is eszükbe jut az elkerülhetetlen. Fokozatosan tűnik fel, hogy az állat már nem az az energikus és vidám, mint néhány évvel korábban. Kevesebb lelkesedéssel hozza vissza az eldobott fadarabot vagy labdát, lassabban megy le és fel a lépcsőn, nehezebben ugrik fel a kanapéra. Szomorú lehet látni ezeket a változásokat.

Sok kutya- és cicatulajdonos – elsősorban az idősebb generáció – aggódik emiatt. Az aggódás elsősorban félelemérzetet takar azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz az élet szeretett kedvence nélkül. Az aggódás érzése azonban fokozódhat, szorongást és stresszt okozva, ami hátrányosan befolyásolhatja nem csak közérzetünket, hanem a kisállattal töltendő hátralévő időt is.

Fontos megjegyezni, hogy ezek az érzések teljesen természetesek és okkal érezzük őket. Az alábbiakban sorra vesszük, hogy mivel könnyíthetünk a helyzeten.

Töltsön több időt szeretett háziállatával!

Kényeztesse időnként egy kicsit a szokottnál is jobban, adjon neki egy-egy extra ölelést, simogatást. Legyen kicsit engedékenyebb vele. Vigye el többször a kedvenc sétahelyére. Készítsen fotókat egy-egy vidám pillanatról, szólóban az állatról, de mindenképpen közös képként is.

Ossza meg gondolatait ismerőseivel, barátaival vagy naplójával!

Valószínűleg családtagjai is hasonló érzelmeket élnek át. Jót tesz, ha megosztják egymással gondolataikat. A baráti beszélgetések során is nyugodtan hozza szóba a témát. A kibeszélés és néhány megértő szó jótékony hatással lesz a lelki béke helyrebillentésében. Ha rendszeresen naplót vezet, írja le érzéseit.

Készüljön fel!

Ne söpörje a szőnyeg alá és ne halogassa a kérdést. Szánja rá az időt és gondolja végig, hogy ténylegesen hogyan szeretne gondoskodni kedvencéről, ha itt az idő, illetve mitévő lesz, ha az állat elalszik. Ha családban él, akkor természetsen legyen ez egy családi döntés.

Kérdések, amiket érdemes átgondolni:

  • Hol szeretné, ha bekövetkezne az elkerülhetetlen: otthon vagy inkább állatorvosnál?
  • Ki legyen az állattal az utolsó percekben?
  • Szeretne-e emléket megőrizni, pl. mancsnyomatot venni, néhány szőrtincset levágni?
  • Temetést vagy hamvasztást szeretne?
  • Ha temetést szeretne, megoldható-e saját kertben vagy udvarban? Kell-e hozzá segítséget kérnie? Ha kisállattemetőben szeretné végső nyugalomra helyezni kedvencét, tájékozódjon időben a lehetőségekről. költségekről.
  • Ha a kisállathamvasztás mellett teszi le a voksát, mit szeretne tenni a hamvakkal? Szeretné szétszórni, és ha igen, hol? Szeretné inkább megőrizni? Urnát vagy kegyeleti ékszert (medált) szeretne-e?
Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk. további információkat erről itt olvashat.