Érzések egy kisállat elvesztésekor

Sokakat meglep, hogy egy házikedvenc elvesztése mekkora fájdalommal tud járni. Sokszor magukat érzelmileg megrendíthetetlennek tartó, csak nagyon ritkán elérzékenyülő kisállattuladonosok is meglepően erős veszteségként élik meg az állat távozását.

Erős kötelék háziállat és gazdi között

Az elmúlt évtizedekben sokat változott a kedvtelésből tartott állatok tartása. Régebben a háziállatoknak jellemzően konkrét feladatuk volt a háznál. A kutyákat elsősorban házőrző vagy nyájat terelő képességük miatt tartották, a macskákat pedig a rágcsálók távoltartása céljából.

Manapság a háziállattartás már jellemzően más vetületű. Egy aranyhörcsög, egy kedves nyúl vagy pinty értelemszerűen nem a hasznossága miatt kerül az otthonokba. A kutyusok és cicák szerepe is merőben megváltozott, sok háztartásban kifejezetten társként, családtagként tekintenek rájuk. A gazdi és a háziállat között kialakuló kötelék szinte vagy akár teljes egészében ugyanolyan erős lehet, mint a többi családtaghoz fűződő kötelék. Különösen erős ez a kapocs az idősek, illetve a fogyatékkal élő emberek és háziállataik között, hisz az egymásrautaltság és állandó együttlét nagyon elmélyíti a kapcsolatot.

Egy, az életünk szerves részéve vált állat eltávozása sokféle hiányérzetben manifesztálódhat. Hiányozhat a hízelgés, a napi ritulék, bolondozások, „beszélgetések”. Fáj, hogy üres vagy elkerült a kisállat megszokott alvóhelye, tálkája, már nem lóg a fogason a jól ismert nyakörv. Még az apró bosszankodások is hiányoznak, fura lehet, hogy nincs ugatás, amikor mondjuk egy fontos telefonhívást bonyolítunk vagy aludni szeretnénk. Hiányoznak a napi közös séták, amik minket is rendszeresen megmozgattak. Stb.

A háziállat elvesztése és a gyász

Amikor egy ember elveszít egy másik embert, teljesen természetes a fájdalom és gyász megélése. Kicsit bonyolultabb a helyzet, amikor egy háziállatot veszítünk el. Rajtunk kívülállók gyakran gondolnak olyat, hogy a mi kis kedvencünk egy helyes cicus vagy kutyus volt, de végeredményben “csak” egy állat, nem szükséges a távozásából nagy ügyet csinálni, el kell fogadni és kész. Ezzel a hozzáállással nagyon nem értünk egyet.

Valljuk, hogy egy társként szeretett állat elvesztése ugyanúgy traumával jár, mintha embertársunkat veszítenénk el. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a kisállat-tulajdonosok, akik kénytelenek elaltatni az állatot annak rossz egészségi állapota miatt. Ilyenkor gyakori a bűntudat, amiért meghozták a nehéz döntést a búcsúról.

A gyász személyes és nagyon egyéni élmény. Gyakori nézet, hogy a gyász szakaszokban zajlik, különböző típusú és különböző ideig tartó érzéseken megyünk át: tagadás, düh, bűntudat, depresszió, végül pedig elfogadás és feloldódás. Vannak, akik az érzést ciklikusan, hullámokban élik meg. A mélypontok kezdetben valószínűleg mélyebbek és hosszabbak, majd az idő előrehaladtával fokozatosan rövidebbek és kevésbé intenzívek lesznek. Sokszor még évekkel a veszteség után is előfordulhat, hogy egy látvány, hang, illat vagy egy különleges évforduló olyan emlékeket ébreszt, amelyek erős gyászérzetet váltanak ki. Fizikai tünetek, jalvásproblémák is jelentkezhetnek.

Fontos leszögezni, hogy nem gyengeség a fenti érzéseket érezni egy kisállat elvesztésekor. Ha megpróbál nem tudomást venni a fájdalmáról, vagy nem engedi, hogy felszínre törjön, az hosszú távon csak rosszabb lesz.

Kisállathamvasztás

A háziállatok hamvasztása egyre népszerűbb, mert a méltó búcsú és az emlékezés több megoldását is kínálja. A gyászban vigaszt jelent, hogy a gazdik kedvencük hamvait visszakapják és azok sorsáról maguk dönthetnek. Elszórhatják, urnába helyezhetik vagy akár emlékmedálban is megőrizhetik.

A veszteségérzés feldolgozásában mindenképp segít, ha igyekszik valahogyan megőrizni kis kedvencének emlékét.„Hogy őrizheti meg kisállata emlékét?” cikkünkben talál néhány hasznos tanácsot ez ügyben.